Gyülekeznek.
Az ében éjszaka cinkos-
társukká szegődik,
bőrükön nem csillan
sápadtan a holdfény,
csak szemükben villan vörösen,
a gyűlölet,
ahogy osonnak az alvó
házak között:
lépteik zaját
némán nyelik el
a falak.
Zár kattan,
majd nyögve tárul
az ajtó,
mintha sejtené
a közelgő bánatot.-
A test békésen pihen,
dolgos évek jutalmaként,
nem érzékeli a közelgő veszélyt.
Köré állnak. Emberbőrbe bújt farkasok.
S acél-foguk lesújt éhesen.
Vihognak, míg lassan el-
vérzik. Immár tetem.
Majd sietve magukhoz ragadnak
pár fillért, némi ócskaságot:
Trófeák.
S eliszkolnak büszke mellel,
a bűnnel hű cimborák...
Te! Ne fordíts hátat!
Szemed ne hunyd le!
Holnap újra kel a Hold.
Jönnek.
