Egykor édes melódiát írtál,
Mire szívem lüktetni kezdett,
S lelkem járta táncát
Önfeledten,
Súlytalan.
De hol van már
A reszkető húr,
S a csengő dallam,
Mi szárnyat szőtt valómra
Egykor?
Ma csak a csend zenél
Búsan, komoran.
Fagyos érintése lehúz,
Míg vonód törött teteme
Közönybe fúlva hever,
S csak holt dallamok siratják
A sarokban...
