Örökzöld

gyermekként dédelgettek
puha földdel melengettek
évről-évre növekedtem
ágaim az égig törekedtek

pirkadatkor fejszék jöttek
testem búcsút intett
égnek, földnek
vérem hullott
némán tűrtem

otthonukba bevezettek
díszbe, fénybe öltöztettek
a gyermekek és a felnőttek
mind áhítattal ünnepeltek

Titkok, álmok tanújává eképp tettek.

boldog napok gyorsan teltek
satnyulni kezdett testem
egykor sűrű lombkoronám
az ünnep múltán elenyészet

nem értettem hogy történhet
elvették összes ékem
kopottá vált minden fényem

oszladozó szép reményem
rideg aszfaltra vetett lényem
így ért hamar gyászos véget

Önzésnek és álnokságnak tanújává eképp tettek.