Karodban ringattad,
Öledben óvtad.
Figyelted első lépteit,
Első mosolya
Örök-sziromként
Szívedben virít.
Elsuhant idő: Hová lett?
Megannyi lecke, s intelem,
Hiába is pereltél oly sokszor!
Szélmalom küzdelem.
De minden új nap
Reménnyel keltél,
Temetve bosszúságát
A halovány tegnapnak.
Elszállt idő: kié lett?
Vaspántokkal fogattad hát körbe
Esztendők tört darabjait,
Ám vérzése nem csitult.
Mégis esélyt kínáltál.
Fájón utolsót.
Míg tudtad,
Nem tart soká: elvesztett idő.
Véred álnok ígéretei, miket vakon hittél el
Ködhomályt borítanak fejedre,
S recsegve ordítják füledbe:
Az, ki elbukott e harcban:— Az csakis te.
S, te csak állsz bambán merengve:
Ártatlan gyermekisége: Mivé lett?
