Ölelj, se ne ölj

Ölelj, s ne ölj
Nem én lennék haragosod
Szoríts hát magadhoz
Hadd kucorodjon lelkem
Valód hajlatába

Kapaszkodj vérembe
Sajgó idegvégződésemet
Cirógasd türelmed balzsamával
Árulód sosem én voltam
Nem én vagyok aki gyáva

Erőtlen lettem csupán
Elfogyott körülöttem minden
Igaz szó helyett
Ma ezüst-csengés
Rázza a hallgatag fákat

Torkom meddő talaján
A hang elvetélt orkán
Légy te hát a tomboló a vihar
S a keserű szájízt mosdd
Hajnali harmat aromára

Míg a szarkák
Ébentinta-karmai
Új szót adnak

A Múltnak

Ezernyi közt egy

Merev keretre kifeszítve
Adom át neked
Magamból
Magam

Íriszeden át hatolok beléd
S elringatlak lágyan
Bódulatra csábítalak
Színpombában fürüsztelek

Érzékeiden feltüzelve
Néma sóhajaidon át
Könyörgöm hozzád
Tekinteteddel érints csupán


De te többet követelsz (!)
Birtokolni vágysz
A tegnap is késő már
Tomboló kielégülésed rácsok mögé zár

Miközben kéjesen vicsorgok
Én A Sikátori örömkufár
Tenyerem dörzsölöm
Néhány csengő forintért...

elkurvulok


Megveszel
Csodálsz
Felaggatsz
Valómba szeget versz
Büszkén szemlére teszel
Kérkedsz lényemmel
Míg jéghideg faladon csüngve
Mosolyba dermedten
Gyászolom testem egykor volt
Vakítón szűzi bőrét

Éked lettem
Nem más
Ezernyi közt egy
Ecsetvonás