"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2018. október 3., szerda

Ezernyi közt egy



Merev keretre kifeszítve
Adom át neked
Magamból
Magam

Íriszeden át hatolok beléd
S elringatlak lágyan
Bódulatra csábítalak
Színpombában fürüsztelek

Érzékeiden feltüzelve
Néma sóhajaidon át
Könyörgöm hozzád
Tekinteteddel érints csupán


De te többet követelsz (!)
Birtokolni vágysz
A tegnap is késő már
Tomboló kielégülésed rácsok mögé zár

Miközben kéjesen vicsorgok
Én A Sikátori örömkufár
Tenyerem dörzsölöm
Néhány csengő forintért...

elkurvulok


Megveszel
Csodálsz
Felaggatsz
Valómba szeget versz
Büszkén szemlére teszel
Kérkedsz lényemmel
Míg jéghideg faladon csüngve
Mosolyba dermedten
Gyászolom testem egykor volt
Vakítón szűzi bőrét

Éked lettem
Nem más
Ezernyi közt egy
Ecsetvonás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése