" A vers csak születik, mint ahogyan születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél." / Wass Albert /
"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/
2018. október 3., szerda
Ezernyi közt egy
Merev keretre kifeszítve
Adom át neked
Magamból
Magam
Íriszeden át hatolok beléd
S elringatlak lágyan
Bódulatra csábítalak
Színpombában fürüsztelek
Érzékeiden feltüzelve
Néma sóhajaidon át
Könyörgöm hozzád
Tekinteteddel érints csupán
De te többet követelsz (!)
Birtokolni vágysz
A tegnap is késő már
Tomboló kielégülésed rácsok mögé zár
Miközben kéjesen vicsorgok
Én A Sikátori örömkufár
Tenyerem dörzsölöm
Néhány csengő forintért...
elkurvulok
Megveszel
Csodálsz
Felaggatsz
Valómba szeget versz
Büszkén szemlére teszel
Kérkedsz lényemmel
Míg jéghideg faladon csüngve
Mosolyba dermedten
Gyászolom testem egykor volt
Vakítón szűzi bőrét
Éked lettem
Nem más
Ezernyi közt egy
Ecsetvonás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése