tompa esti fény
szorosan ölel
halk gép-zümmögés
bódító zörej
a szék megnyikordul
nyög, zokog
szakítaná a szótalan csöndet
te ülsz
figyelsz
néha mosoly bújik meg
arcodon
míg a céda szavak
falainkon túl
messze elcikáznak (!)
emlékeim szótlan ringatom...
hátam árnyékot vet
a hátadon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése