Éjfél után
megnyúlnak az árnyak,
s míg éles karmaik közt
kéjesen nyújtózik az idő,
Elhal minden nesz;
se mély sóhajok,
sem kacaj
nem törik meg
a szürke leplű csendet.
A test vár. Mozdulatlan.
Lehelet csupán,
s tompa fényű íriszén
némán oson át a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése