" A vers csak születik, mint ahogyan születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél." / Wass Albert /
"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/
2019. február 14., csütörtök
Bója a tomboló vizen
Lágyan ringatózom
Egyedüli társam a napfény
Elúsznak mellettem sorsok
Életek
Rámpillantakak
Némelyik integet
Aztán elfeled
Némán emelnek a hullámok
Hiába
Vasból vagyok
Tudják jól
Ez egy átok
Rozsdából nem fogannak holnapok
Én mégis lágyan ringatózom
Egyedüli társam a holdfény
Elúsznak felettem a csillagok
Láncom a fenékhez köt
S látom visszaköszönni fényük
A tegnapon
Imbolygó életek
Néha mosolyuk rám mered
Intek
S ők vissza se tekintenek
Ám ha felettem gyűlnek
Az Ébentestű fellegek
S én egyre nyelem a sópermetet
Belém fogódzik rettegő Sorskereked
S szentül hiszed
Mivel mást nem tehetsz
Míg én fennmaradok
Nem nyelnek el téged sem
Az örjöngő tengerek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése