Nőstényördög

Selymes vállára omló hajzuhatag
Szemében gyémánt csillogás
Vággyal terhes lehelete, mint
Borgőzös mámorban úszó éjszakák
Kacaja rengető gyönyörrel fakaszt eget
Ám könnyeitől mentsenek az Istenek
Ajkáról a hízelgés, megannyi mézes szavak
Apró kezében a férfi szív, mind roskatag
Léptei a lelken, fájón izzó béklyó
Karmaival a múltból létet birtokló démon
Ki vér-esküvel köti magához a férfit
Ám álnok, s kígyószíve nevetve dobja el
Ha romlott, éhes lelke új áldozatra lel
Az évek vakhomályából mégis
Vissza-vissza tér,
Gyötrődve kívánni: ez jelent számára kéjt
Nőstényördög, ki tündér képébe bújt…
Csábít, hódit
Majd könyörtelen romba dönt
Óvakodjon, mind, ki férfi!
Pillanatnyi gyönyörért, mit önzőn nyújt
Érte fizetség: jelen, jövő, s múlt