még ásítva nyújtózik az álom
szemed sarkában,
s a hajnali pírben fürdőzik arcod,
ahogy állsz az ablaknál,
a cigarettafüst köd-ölében
felsejlik a nappal, ami vár…
majd rám nézel,
ajkad szegletében mosoly villan,
látni véled, mikor fáradt estén hazatérsz,
s én állok a nyitott ajtóban
reggel vagy a legszebb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése