Magna cum laude
Aranyos napsugár,
balzsamos eső,
mi kell,
s megered a vessző,
min nevel tőkéje
nektárfürtöket,
hogy zárt palack
időtlen őrködjék
a nemes cseppeken.
Hű társa az idő,
mit lassan hajt ura,
s erényén nem ront,
csak javít, a pince pora.
S némely ember,
mint a zsenge vessző
pont olyan,
nem kell számára más,
csupán hit s idő,
mi édes zamattá érleli
a könyvekben rejtőző tudást.
Korával haladva
érdeme kétségtelen,
mihez párosul jutalma:
Az emberi akarat dicsérete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése