Mikor mögötted ajtó zárul,
résén még beoson mellém
a sűrű csend, mi
hívatlan vendég,
mégis székedbe ül,
s én csak bámulom erőtlenül.
Ujjával int,
s falainkon megnyúlnak a
néki engedelmes éji-árnyak.
Köztük idegenként
elveszve, én vagyok.
Kérdésemre egy se felel:
- Mikor elmész, hová tűnnek a csillagok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése