Neked adok egy napot,
legyen mondjuk a mai.
Ülj le ide helyemre!
Nézz csak a gyermekre,
nézd arcán csillanni a reményt,
s nézd, mint suhan át
konok tagadásba tekintete: -
Nem fog csalódni!
Megint.
Figyeld, ám közben
meg ne rezzenj!
Mint sétál ablaktól ajtóig
várva jöttödet,
s vágyik oly játékra,
mi soha meg nem érkezik.
Ülj csak ide, bátran!
Várd korai órán! Ébredezik.
Vedd te öledbe,
hadd mesélje el,
hogy rólad álmodott.
Megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése