Pattog, gurul a labda a gyepen.
Gyerekzsivaj, kacagás.
Álma nem más:
szaladni, futni,
szél hátát megülni,
az időt, teret maga mögött hagyni.
Szívével, lelkével ujjong,
ha végre hálót ér a bőr,
s örömtáncot ropva kering alatta
a tolószék.
Színek, fények a papíron.
ezernyi ecsetvonás tengere.
Álma nem más:
festeni, mázolni,
a képnek életet adni,
az időt, teret maga mögött hagyni.
Hallja a színeket,
mesélnek neki róla.
Ujjai formákon pihen.
Szívével, lelkével ujjong,
ha megcsapja orrát a terpentin illata,
kezében örömtáncot lejt
a fehér bot.
Melódia, dallam a falak közt.
A hangok karneválja.
Álma nem más:
énekszót dalolni,
a hangszernek értelmét adni,
az időt, teret maga mögött hagyni.
Érzi a zenét,
szívének dobbanása,
mely lelkével ujjong,
míg a vonó táncot lejt
az örök némasággal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése