Zúgolódnak a ködben:
Látni akarnak!
Hangjuk lassacskán
vág homályt.
Kezeidben tartod
aprócska tükrödet.
Benne arcuk:
Szürke döbbenet.
Villan a vörös harag:
Nem kell.
Nem kell!
A félelem bűze fojtogat.
S ők iszkolnak a falak közé,
visszapillantanak búcsúként.
Őrjöngve tör, zúz
sárgálló tekintetük.
S cserepei tükrödnek
csilingelve
hullnak a szennybe, a sárba.
Lábuk elé.
Nyáltól fröcsögő szavak:
a véredre szomjazók,
éles karmaikkal
ragadnak nyakon.
Lehúznak, úgy temetnek:–
Járj köztük eztán
Te is!
Vakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése