A szó,
szó csupán,
beszédesebb a csend,
de ma nem,
most nem.
Annyi minden van,
mit mondanék neked:
Maradj még!
Ölelj, mint gyermeket,
dalolj altatót,
s ints, ha hibáznék.
Nevess, sírj nekem,
aggódj még értem kicsit,
büszkén nézz rám,
s mondd: - Az én gyermekem.
Ám nyelvem sután megbicsaklik,
hangomat orozza el az őszi szél,
s már csak árnyékom őrzi létemet…
A szó,
szó csupán,
s, mi beszél?
A csend,
csak a csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése