Szemében a félelmet...

Szemében a félelmet látnom,
mikor szavam hozzá ér:
- Menj el innen! El, messzire!
Jövőd itt nincs. Küzdhetsz, s lehetsz senki
semmivel zsebedben.
Menj! Szakadj el! Szívemtől, s a földtől,
mi nevelt, ringatott csillagtalan éjszakán.

Szemében riadalom lobban,
mi vár rá?
Minden, mi idegen,
messze vér, meleg szeretett,
mi nélkül gyámoltalan,
s elveszett.
Míg szememben gyűlnek,
egyre gyűlnek. Könnyek.
Látni nem engedem,
szavaim búcsúja cseng fülében:
- Menj! Szakadj el! Szívemtől, s a földtől,
mi nevelt, s kitagad ködben szunnyadó alkonyán.