Ma is ebben a világban létezel
Nekem.
Beszélek hozzád:
Olykor hangot kapnak a szavak,
S, hogy hangod elveszett e sok év alatt,
Csupán nekik tudom be konok hallgatásodat.
Végső nyughelyednél, mióta megpihentél,
Nem jártam. Soha!
Hisz lelkemben elevenebb nem is lehetnél:
Jársz-kelsz, lélegzel, ölelsz,
Hajadon a fény gesztenye barnán csillan,
S hiszem, ha ajtódat nyitnám,
Ott állnál boldogan.
Gyertyát érted én nem gyújtok,
Mert szívemben a gyermeki szeretet
Olthatatlan lángja ég!
S, hogy hangod elveszett a sok-sok év alatt,
Nekik tudom be örök hallgatásodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése