"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/
Láng és szó
Egy szál gyertya az asztalon.
Árva fénye küzd, átragyog
sötétbe zárult szememen.
Egyetlen szó a papíron.
Magányával vív, sajog
ködébe rejtett szívemen.
Láng és szó, oly aprók:
– Megélnek-e holnapot?
Tegnap kikapcsolták az áramot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése