A fekete folt

A kéz, mi

cirógat kedvesen,

pajkosan, hol hevesen,

s elringat, dédelget,

mint apró gyermeket.

Ám, ha kedve hozza,

üt, mar, tép, szorít, fojt,

s valód barlangjában

nyoma, fekete folt.

A kéz, mi

ragadván ecsetet

bűvöli a színeket,

fest kék, bíbor eget,

s lehel rá fényeket.

Ám, ha kedve hozza,

üt, mar, tép, szorít, fojt,

s álmod tág honában

nyoma, fekete folt.

A kéz, mi

húrokon időzve

sző dallamot, édeset

repítve lényedet,

fakasztva szívedet.

Ám, ha kedve hozza,

üt, mar, tép, szorít, fojt,

s a némaság szobrán

nyoma, fekete folt…