Hiába a könnyező könyörgés,
felsőbb a Hatalom, kitől való a döntés.
Mit magadénak tudhatsz: Semmi,
Ezáltal vagy előtte, ami vagy: Senki.
Hozhattál sarjat erre a világra,
szemében mégsem ered pára.
Álmodhattál vérednek melegről, kenyérről,
Ám, hogy nyomort váltottál. Te tehetsz az egészről!
A Hatalom vaskarjai nem ringatnak,
s ajkáról ne is várd, hogy édes a dallam.
Számára egyet jelentesz csupán,
egy iktatószám vagy a fehér lap sarkán.
Semmid sem volt, mégis minden világod
elszakítva tőled, most a sötétség lángol.
S, ha mégis bizonyítanád jogod az életre,
a Hatalom váll rándítva röhög a képedbe
Hisz elvette tőled, kiket szerettél,
sorsod felett –gyarló remény – tied a döntés.
Hiába a gyermek könnye, könyörgése,
a Hatalom szíve – hisz nincs neki – nem dobban meg tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése