Gyűlölhetsz

Gyűlölhetsz, mert szemem színe zöld, s nem kék,
s, hogy reggelente a Nap felettem is ragyogva kél.

Gyűlölhetsz, mert szeplős bőröm tejfehér,
s, hogy ereimben vörösen csobog, zubog a vér.

Gyűlölhetsz, mert hiszem, a nemzet nyelvében él,
s, hogy a magyar föld nem lehet másé, csak a magyaroké.

Gyűlölhetsz, mert lobogóm büszkén lengeti a szél,
s, hogy vallom, e hon fiaitól áldozatot nem hiába kér.

Gyűlölhetsz, mert fognám szorosan a koldus kezét,
s, hogy bármit érezz is, kezemet nyújtanám feléd.


Gyűlölhetsz, mert csodálom a bátrak szívét,
s, hogy megvetem az álnok gyávák ezüst-bérét.

Gyűlölhetsz, mert siratom az ősök vérét,
s, hogy szüntelen vágyom a magyarok közt a békét.

Gyűlölhetsz bátran hát, mindezekért,
csak ne gyűlölj mindazoknak fukar kedvéért,
kiknek szemében csupán bábok vagyunk, te meg én.