Ha egyszer az enyém volna,
ha az a gép végre oly számokat húzna;
szám szerint ötöt, hatot, vagy hetet,
melyekre lelkesen rovom az ikszeket,
hogyha éppen ikszelgetek,
felmarkolnám a busás nyereményt,
s bőséges lenne minden esemény;
– a színesen zúgó karneválok,
mert mit sem jelentene a zálog,
mely jelként most is folyton vámol.
Lenne ám a gyerekeknek új cipő,
s oly fejedelmi volna itt a miliő,
hogy az egész falu csodájára járna,
aranyból lenne még fejem alatt is a párna,
s a fizetni való nálam többet sorára nem várna,
de mivel szívem önzetlen, s tiszta
s, ha már meglenne a jómóddal telt villa,
a suskát szórnám két marokkal
mindenkinek, kit ismerek és szegény,
s nem bánnám, ha kámforrá is válna, ama díj, mi mesés,
hisz,kiket ismerek, mindenki szegény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése