A csend hava

pislákoló gyertyaláng mellett
alszik a táj, s álmában reszket
néma házfalak közt rekedt
titkon rettegő suttogás mögött
ünnepre készül a szeretet
szürke arcán a fény
halvány arany-piros ragyogás
ahogy pénztárgépek éles hangja
szakítják ízekre a csodát
pár nap amnézia
az ország rezignál

(talán ha eljön az olvadás
a titkon rettegő suttogás
börtönét veszte zenéjét
forte adja majd elő)