Én még emlékezem,
apám két kezére,
melyek nappal építettek
óriási gépeket,
ám este táncot jártak
a gitár húrjain,
míg ő szívéből énekelt,
bár mára elhalkult
minden dallam,
a gépek is elfeledték
precíz kezeit,
s a fotel oly puha, játszva
feledteti porlepte álmait.
Felejthetném én is
(könnyedén)
a régmúlt dalokat,
vagy apám gyengéd kezeit,
melyek, oly rég nem karoltak,
s velük együtt csüggedt tekintetét.
Szívemnek talán gyógyír volna,
ha felejtenék,
de, már nem akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése