Ez így tovább nem mehet

Dér gyötör súlyával ma mindent:
tar fákat, késő szirmokat, keserű szíveket.
S te az igazat akarod hallani:
– Ez így tovább nem mehet.

Választásom szülte, gyarló naivitás,
hogy megfér hitem mellett:
remény, s küzdelem.
Mondod: – Bolond vagy, tovább ez nem mehet!

Hibám: hittem fülemnek szóló édes szavaknak,
Botorság volt – ma már tudom –, önként adtam életed felett Hatalmat,
mi ellened törvényt zúdít, lenyúzva bőrödet,
s mohó karmaival, talpad alól húzza ki Szülőföldedet.

Ne várj hát, Vesd azt a követ!
Előtted állok, vállalok mindent. A bosszú jöhet!
Csak szemedben ne villanjon az a Gyűlölet,
mit a Hatalom titkon lelkedbe ültetett.

S, ha majd előtted fekszik véres tetemem,
Szánd meg, ki akaratlanul ellened vétkezett.
Nyújtsd ki felém akkor két kezed, s mondd:
– Ez így tovább nem mehet!