Csak te...

/Egyetlen/

Te rejlesz titkon minden
elszórt egyszerű szóban.
Léted egyetlen lüktető érintésére
kél táncra valómban a dallam.

Te adsz értelmet a mában
örvénylő, zúgó gondolatnak.
Tükröd kíméletlen tartod elém,
magad mégis szabad vagy.

Te ragyogsz át a közöny
rideg, szürke ködfátyolán.
Káprázatod enyhít csupán
lelkem vérző fájdalmán.

Te látsz mögé a lényemben
viaskodó rossznak és jónak.
Sápadt bőröd állít mámor-ízű mementót
az érted őrjöngő csóknak…

…

Te jelented a vég nélküli Erőt,
ha mégis feladni látszom.
Szerepemet nap, mint nap
csak te érted játszom.