Hulló könnyed láttán,
mondd, mit mondhatnék?
Sajgó szíved láttán,
mondd, mit írhatnék?
Mivel szép szemedbe
apró mosolyt csalnék…
Csalnék mosolyt temérdekkel,
ezer csókkal, szerelemmel,
ha szívemen e hasadék meg nem lenne,
ha meg nem lenne…
Fáradt kezed láttán,
mondd, mit mondhatnék?
Gyászolt jövőd láttán,
mondd, mit írhatnék?
Mivel szép szívedbe
apró reményt csalnék…
Csalnék reményt rengeteggel,
száz szóval, örök hittel,
ha szívemen e hasadék meg nem lenne,
ha meg nem lenne…
De tárva nyitva a hasadék,
hiába is fogná erőtlen kéz,
csak ontja zúgva a semmibe
összes csókom, szerelmemet,
minden szavam, örök hitem,
s viszi, a sebes ár messzire…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése