Elrejtőzöm a megfogott szavak mögött,
a mélyben hallgató örök gondolatban,
hogy szemed előtt – mint egész-tükör –, én ragyogjak,
hisz arcod kedves nekem,
s örömöd a balzsamos gyönyör.
Titkon figyellek a leírt sorok mögül,
a ki nem mondott halhatatlan vágyaidban,
hogy nyelved helyett – mint merész-kürt –, én harsogjak,
hisz hited fontos nekem,
s igazad a dallamos jövő.
Ne keress hát! A hangzatos versek között
a szíveddel gyengéden egyesülő taktusokban,
hogy pusztulásom – mint ledér-tűz –, te okozzad,
hisz lepled éltető nekem,
míg színpadod halálos pöröly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése