Cseppkövek

Szív-mélyi vágyak barlangjában,
hol ritkán cikázik a fény,
ott nyújtózunk egymás felé –
te meg én.

Te ott fenn, én itt lenn
vágyunk,
s várunk
mi néma cseppkövek:

egymást elérni,
úgy kapaszkodni,
idő próbáját kiállni –
te ott fenn, én itt lenn.

De hirtelen halk moraj,
mélyről hangzik:
előbb suttogás,
majd éles robaj,

s titkos szentélyünk
sikoltva hasad –
por a szikla,
majd néma csend.

S itt lenn –
mi cseppkövek
vágyunk, várunk,
s maradunk csepp kövek.