Hazatérés

Neonfényben úszó kilométerek
magukba zárják a múltat, jelent.
Űzve gördülő kerekek
visznek egyre közelebb
hozzád.

Vánszorgó hónapok ködfátyolán
áttűnik, élesedik a vágy.
 Tovasuhan a várakozás,
s jövőt fest elém a változás.

Kívülről szemlélem a pillanatot,
ahogy jöttemre lelked felragyog.
S kitárt karokkal, remegő szívvel
súgod szerelmed a széllel.

A testem sietve az úton jár,
de a lelkem régóta otthon vár,
hol mögöttünk halkan kattan a zár,
hogy időtlenig láncoljon
hozzád.