Városok, emberek mögöttem
vajon várják-e még jöttömet?
Tudják, érzik-e
a fájdalom-éveket,
melyek a távolból
követnek még ma is
nap-nap után
szüntelen.
Értük
voltam vétkes,
voltam asszony,
néha nappal,
néha alkony.
Kerestem,
nem leltem a dalt
sem felszínen,
sem, hol az ész akar.
Szerelmek, csókok mögöttem
egyre vágyom még jöttüket.
Tudom, érzik
a sóvárgó éveket,
melyek a távolból
kiáltanak még ma is
nap-nap után
szüntelen.
Értük
vagyok vétkes,
vagyok asszony,
néha nappal,
néha alkony.
Keresem,
merre lett a dal,
tán meglelem a mélyben,
hol a szív akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése