Ez az ország...

Ez az ország nem lehet a hazám,
hol magyar nem hallathatja szavát,
s, hol Himnuszt énekelni szégyenletes vétek,
míg kenyeréért, csendben tűrni kell egy népnek.

Ez az ország nem lehet a hazám,
hol magyar nem védheti meg magát,
s, hol buzgón csepegtetik a gyűlölet-mérget,
míg otthonukba zárkózva öregek félnek.

Ez az ország nem lehet a hazám,
hol magyar bőrt nyúz mind, aki csalárd
s, hol gyermekek sóvárognak reményt, s ételt,
míg befogadott népeink a vérükön élnek.

Ez az ország nem lehet a hazám,
hol, ki magyar, nyugalmat nem talál,
kit kapzsiságotok gyötör, s taszít mélybe,
míg nem földönfutó lesz ő, s üldözött népe.

…

De várjunk csak, hisz…

Ez az ország nem hazátok!
(Nem, ha mondom!)
Ti spekuláns, zsíros bankárok,
s ti mind, ügyvédek hada,
kiknek mást jelent a törvény szava.
S, ó! Ti is, ti nemzetszolgák,
csak attól nem loptatok, ki véletek állt.
Vagy tán tőlük is, az ördög vigye,
eladó tán a magyar földje, hite?

Márpedig gazembernek nincs hazája!
(Nincs, ha mondom!)
Meneküljetek hát, késő minden bánat,
mert a magyarnál nincs bocsánat!
Takarodjatok hát, lássam,
ki lesz gyorsabb a futásban?

S nevezzetek árulónak,
népizgató brigantinak!
Hisz az vagyok.
S, mind az, ki magyar,
mert zsarnokot szolgálni
egyik sem akar.