A lovak már mind...

A lovak már mind elrohantak,
kötőfékjük gyászos cafatokban
s, míg kedvükre szaporodtak,
a dús legelőkön, amerre jártak
rosszullétükig zabáltak.
Mégis, ha friss, sarjadó füvet találtak,
újra hozzá láttak, s taroltak kopárra
minden földet, mit csak bejártak.

Huszonegy év sok idő: mi jelennek ára,
s félő, a ménest, nincs már ki karámba zárja.
Nem is érdemesek tán, a befogásra,
hogy hátukon lovagolj. Ne is legyen vágyad!

 
Végy inkább új lovat, mely erős, mégis kezes,
ám a lóvásárokat messze elkerüld, feledd!
Szép csikóikkal sem mégy többre, hisz éhség járja vérüket,
mivel mohón csapnak le e földre, s utánuk fű nem terem.