a hajnal jött el érted, s te
boldogan, vakon követted,
hiába a térden-könyörgő szavak,
csak árnyékod, mi utánad itt maradt
boldogan, vakon követted,
hiába a térden-könyörgő szavak,
csak árnyékod, mi utánad itt maradt
fejem lábaim közé hajtva, csak
a csend fojtogat kéjes vigyorral
míg rám omlanak, fájó sebű falak,
agyamban tompán csengnek az ősi szavak
a csend fojtogat kéjes vigyorral
míg rám omlanak, fájó sebű falak,
agyamban tompán csengnek az ősi szavak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése