"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2011. szeptember 10., szombat

Nászágyban, párnák között

Nászágyban, párnák között
lassan megmozduló, forrongó vágy.
Köd-lehelete válladra száll,
kéj szülte éhe: úr, véred fölött.

Sóhajt, majd megtörik
a puszta szenvedély,
mámora kínzón kúsz-
ik gerinced húrján,
ujjbegyedben tombol
hűs bizsergés, öröm,
míg a szerelem domb-
ján vágtat, s öledbe
hull, végül explodál.
S felzokog a gyönyör,
hangjától égi dalt
zengnek szent angyalok…

Nászágyban, párnák között
lustán megpihen a vágy.
Dúdol, majd kacagva tovaszáll,
elégedett úr immár, szíved fölött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése