Ordítasz-e velem?

Mondd, hová tettük?
Az igazságot.
A tiédet, az enyémet…
S vajon Ő megleli-e,
Ki most nyomunkban tipeg.
Arcán még önfeledt mosoly,
Egy hajszál és már vigyor:
Kínjában majd röhög.

Miért hagyjuk, hogy így legyen?
A fuldokló olajfolt integet:
A világ nagy beteg,
Mi meg élve boncoljuk fel.
És ez a néma csend,
Mi semerre nem vezet.
Tudom, te is érzed ezt.
Szívünkben gyötrelem,
Kilépni, félelem.
Sodró embertömeg.
De mondd,
Ha megfogom kezed,
Ordítasz velem?
Valaki végre hallja meg:
Ez tovább nem mehet!

Mérgezett ételek,
Nyomorult életek,
A Halál csak nevet.
Vezéred szónokol,
Álnokul papol:
Így lesz jobb neked.
Vérvörös már az ég,
De, ha elmédben nem elég
Az elködösített homály.
Akkor a jó barát rád uszítja a médiát,
Így kontrollál.
Mert, míg nem kérdezel, talán nem éhezel,
S holnap is létezel.

Miért hagyjuk, hogy így legyen?
A fuldokló olajfolt integet:
A világ nagy beteg,
Mi meg élve boncoljuk fel.
És ez a néma csend,
Mi semerre nem vezet.
Tudom, te is érzed ezt.
Szívünkben gyötrelem,
Kilépni, félelem.
Sodró embertömeg.
De mondd,
Ha megfogom kezed,
Ordítasz velem?
Valaki végre hallja meg:
Ez tovább nem mehet!