Harmónia

Amint hűs patak simítja
a kacagó követ,
partjáról habjai közé dugja lábát
a fény,
majd sóhajtva merül alá,
kéjben olvad el.
Folyton fogyó Hold csókot hint
a Napnak,
S kezed őrzi kezem,
midőn megremeg szívem,
míg csendet dúdol
a nyugati szél.
Szemhéjad alatti titkos világ
kápráztatja lelked, mi
önfeledten andalog,
néki édes titkot susognak
az ében-szín fák.