"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/
Versírók
Lelketek, mint a megsárgult papír,
mely őrzi régmúlt kacagásotok hangját,
mitől zokogva fordul el jövő, s jelen:
Farkasok vagytok. Önmagatok démonjai,
mik rémálomtól nedves éjszakákon kísértik
megfeketedett örömötöket száraz szívetekben...
S, hiába verseltek fennkölten életigazságotokról,
önbizonyítástok álnok, csupán önámítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése