Nincs címe

Micsoda egy szóbeszéd,
hogy a magyar: gyáva nép,
s, mint engedelmes nyáj,
tűr csendben,
haragja csupán gyertyaláng.

Nem úgy van az. Nem úgy,
mert a magyar büszke nemzet,
igazából, hitéből sosem vesztett.
S még, ha szava, mint illanó füst is,
csak néked szánt tünemény,
szívében töretlenül él, a remény.

Szabadságát biz’ nem adja,
sem szép-, sem parancsszóra
s, ha földjén ütnél tanyát
hátadnak énekel, a bizonyos karikás.

S, míg hiszed, hogy engedékeny,
vérében forr ősi szenvedélye:
Hazája néki, mint szülőanyja,
érte élesre fent mindig kardja.