"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2011. szeptember 25., vasárnap

A tévedhetetlen

Kovácsoltvas szívében győzelem.
Tévedett, de belátni képtelen.
Önámítása némán mindent körül leng,
te pedig elhiszed, hogy születnek még Tévedhetetlenek…

S a Hold fásultan legyint,
a Nap majd végig nézheti,
hogyan vágtat végzete felé,
míg sodor magával mindent,
mire szolgaként tekint.

De Bálvány lesz ő. A megdönthetetlen.
Hitet plántál, reményt árul a Tévedhetetlen,
mi hamisan cseng majd, de eltiporni kész.

Imát mormol halkan,
míg könnyeivel fürdeti arcát a hajnal,
arany trónján a bársony már megfakulni kész.

S a Hold fásultan legyint,
a Nap majd végig nézheti,
hogyan vágtat végzete felé,
míg sodor magával mindent,
mire szolgaként tekint…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése