Annyi minden van, mit el kell mondanom,
s, ha nem teszem, talán nem lesz több alkalom.
Ülj hát mellém, s hallgasd csendesen,
mit szívem mesélni vágyik, Kedvesem.
Te vagy, ki értelmet adsz a szónak,
mi köszönt új napot.
S csak szemed tüzétől
ragyognak fent a csillagok.
Te vagy, ki életet adsz a dalnak,
mi szívemmel dobog.
S csak lelked fényétől
színesek lent a nappalok.
Te vagy, ki reményt adsz a mának,
mi áhít holnapot.
S szíved melegétől
nem zokognak a tegnapok.
Te vagy, ki testet adsz a vágynak,
mi lelkemben lobog.
S hited erejétől
lehetek az, mi ma vagyok.
Ülj hát mellém, s hidd el, Kedvesem,
csak téged vágylak egyedül, szüntelen.
S történhet bármi, míg élek, s meghalok,
köszönöm istennek, hogy nékem adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése