Éjfél régen elmúlt, de
szememre nem jön az álom,
az öntudatlan látomás,
ami elfújja az időt.
Csak téblábolok a lakásban,
meztelen magányban,
csendben kinyitom
a gyerekszoba ajtót,
odabent békés szuszogás,
amíg te a gyárban
húzod az igát.
Nézem az ebédlő falán
az órát,
ami kegyetlenül megállt,
de hirtelen
a percmutató
meggondolja magát
és lomhán megy tovább.
Az ajtó előtt a kutya is
nyugodtan alszik,
a kertben nem susognak
a fekete fák,
kietlen hálószobánk
keservesen érted kiált,
fejem fölött
az olvasólámpa fénye
lelketlenül sivár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése