Magyarország mára virágba borult.
Testén millió bánat-virág terem,
Mik szótlanul nyögnek,
Most még szótlanul nyögnek…
Rozsdállik a pajzs, s a kard,
Mi szüntelen vert idegent.
Kiűzve már szultán, császár, s a zsarnok.
De! Szült magának, vére árán a hon,
Magyar türannoszt.
S a bánat-virágok, a sok millió,
Mik hangtalan nyögnek,
Most még hangtalan nyögnek…
S a kényúr vérkopói!
Virágárusok hada,
Mint piaci kofák:
Egymást túlkiabálva árulnak
Holt-virágot, sok milliót,
S hozzá földet,
Régvolt büszke, magyar földet.
S a virágok csak egyre nyögnek,
Ma még szótlanul nyögnek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése