"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2011. július 9., szombat

A megbocsájthatatlan

Egy összegyűrt papír,
belefojtva minden harag.
Egy széttépett vallomás,
miből némán üvölt az indulat…

Egy kétkedő szív,
belefojtva minden kérés.
Egy bízni félő szív,
miből némán üvölt a kérdés…

Egy reszkető kéz,
belefojtva minden mozdulat.
Egy érintésre vágyó kéz,
miből némán üvölt az áhítat…

Egy bánatos szem,
belefojtva minden pillanat.
Egy könnyező szem,
miből némán üvölt a kárhozat…

…mind te vagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése