"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2011. október 22., szombat

A Csorda


Szarvasok közt futottam
át dombokon, világon.
Fülemben dübörgött; ösztön
és erő. Mellkasom feszítette szét.

Végtelen rőt hullámként zúdult
a Csorda,
fenséges koronája láttán
meghunyászkodott az ég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése