"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/
Ősz
Mint vigasztalhatatlan gyermek,
egyre csak zokog,
hullajtja dermedt könnyeit az ég,
melyek sikoltva zuhannak alá,
fájón koppannak a háztetőkön,
majd idelenn, sóhajban olvadnak fel a földdel,
gyászolva hamvadó csókjait a nyárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése