"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret," /József Attila/

2011. október 22., szombat

Visszatérve

1.
Régmúlt fáradt estéken
apám csöndben olvasott
Néha, ha kedve hozta
ujjai a húrokból szőttek dallamot.

S én hallgattam, fényével
szemeimben csodálat ragyogott
Néha, ha kedve hozta
asztalán a bor rubinként csillogott...

2.

Komisz, rossz gyerek voltam,
anyám sokszor, s hiába papolt
Minduntalan kerestem a rosszat:
jutalmamként gyakran elporolt.

De lázban izzó testemet, mit mart belül a kór
gyengéd balzsamként hűtve
egész éjszakán át ágyam mellett rostokolt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése