Szajha a fürdőben

köntösként öleli körbe testét
forróság szülte pára
válla kéjesen megremeg
édes habok közé lép lába

lassan veszi birtokba hajlatait
az érzékeit csábító víz
arcpirítóan barangolja bőrét
cirógatja kíváncsi kéz

örvényt kavarva kacag
szívét rejtő halmain
s megpihen, férfi vágyak
lázas álmainak dombjain

majd hirtelen megnyílik alant
a mélységes hasadék
s szomjasan nyeli el
mint kő kopár szakadék

s oly illatok keringnek
levendula s jázmint
egymással versengve
bőre pórusaira áhít

lelkét balzsamozza
lágyan ringó tisztaság
feledve már bánat
mit fájón szült bujaság

s mint az izzadó köd elillan
mit lehűtöttek vétkei
tükrének fényéből rá
Vénusz bájosan tekint

bársonyba rejti el lényét
ajkán szemérmes sóhaj
lépteit hangtalan figyeli
szerelemre éhes hajnal